Az olasz Alpokban, a “vasúton” bicajoztunk II. rész

A nagyvilágról

Az Alpok – Adria turista kerékpáros csodaút – Ausztriában és Olaszországban, az egykori vasúti pályán (a Bécs – Róma fő vasútvonalon a sínek helyett manapság aszfalton) -került kialakításra.

A családi csapat szép időben, alagutak (legalább 50, amin mi áthaladtunk – néha tök sötétben, jeges hidegben….), hidak, hatalmas hegyek és völgyek , folyók, vízesések mentén – kicsi és biztonságos kerékpár forgalommal abszolválta a terveit. Sokszor a szűk helyeken egymás mellett, felett haladt az út, az autópálya, a vasút és a mi kis bicajos pályánk. (A látványt is csodálva, lefelé 20-22 km/óra, felfelé szűken 15 km/óra átlagsebességgel tekertünk-haladtunk).

Érdekes, különleges élmény volt. A régi állomások kisebb része szép söröző-kávézóként fogadja a vendégeket, bicajosokat, a nagyobbik része romos, elhagyott épület.

Néhány nagyobb település, kisváros látnivalóit is megörökítettem.

A fotós számára nem volt könnyű a feladat – a csapat ment gurult – nem várt….. menet közben kellett egyensúlyozni, forgolódni,exponálni, néha nem veszélytelen kaland volt a képrögzítés.

A képek 10-20-30 km/órás sebesség mellett készültek leginkább, automata üzemmódban, később igazítva, néhány fotós megállás – pihenés volt mindössze. Jó néhány felvételt így életlen formában exponáltam – a kuka számára.

Bizony sokszor megálltam volna, a lélegzetelállító látvány fékezte a haladásom, a hegyek 2000m felettiek voltak, de több 2600m feletti havas csúcs is megmutatta magát.

A történelmi Tarvisio – Chiusaforte – Tarvisio oda-vissza szakaszt választottuk kb. 75 km volt a félnapos penzum, a folyóvölgyek mentén. A legnagyobb sebességeket (a férfiak kb 30-40 km/órával tekerték. Kb. 500 m szintkülönbség lehetett, oda lejtmenet – visszafelé végig emelkedő volt – megdolgozott a csapat az esti finom vacsoráért.

Az utunk során szinte mindenkinél csodálatos, extra szuper bringákat láttunk – a legtöbb elektromos rásegítős volt – divatos, színes, elegáns öltözetekkel hozzá.

Belekóstoltunk! A programot kevésnek érezve vonz, visszahív az Alpok látványa és a közösségi tekerés élménye, a különleges Alpok-Adria kerékpárút több 100 km-en kialakított varázslatos útvonala. Az aktív pihenést igen, így lehet elképzelni. Talán lassabban, több napon keresztül – lehet fényképezőgép nélkül.

Bagyinszki Zoltán

Az olasz Alpokban, a “vasúton” bicajoztunk I. rész

A nagyvilágról

Az Alpok – Adria turista kerékpáros csodaút – Ausztriában és Olaszországban, az egykori vasúti pályán (a Bécs – Róma fő vasútvonalon a sínek helyett manapság aszfalton) -került kialakításra.

A családi csapat szép időben, alagutak (legalább 50, amin mi áthaladtunk – néha tök sötétben, jeges hidegben….), hidak, hatalmas hegyek és völgyek , folyók, vízesések mentén – kicsi és biztonságos kerékpár forgalommal abszolválta a terveit. Sokszor a szűk helyeken egymás mellett, felett haladt az út, az autópálya, a vasút és a mi kis bicajos pályánk. (A látványt is csodálva, lefelé 20-22 km/óra, felfelé szűken 15 km/óra átlagsebességgel tekertünk-haladtunk).

Érdekes, különleges élmény volt. A régi állomások kisebb része szép söröző-kávézóként fogadja a vendégeket, bicajosokat, a nagyobbik része romos, elhagyott épület.

Néhány nagyobb település, kisváros látnivalóit is megörökítettem.

A fotós számára nem volt könnyű a feladat – a csapat ment gurult – nem várt….. menet közben kellett egyensúlyozni, forgolódni,exponálni, néha nem veszélytelen kaland volt a képrögzítés.

A képek 10-20-30 km/órás sebesség mellett készültek leginkább, automata üzemmódban, később igazítva, néhány fotós megállás – pihenés volt mindössze. Jó néhány felvételt így életlen formában exponáltam – a kuka számára.

Bizony sokszor megálltam volna, a lélegzetelállító látvány fékezte a haladásom, a hegyek 2000m felettiek voltak, de több 2600m feletti havas csúcs is megmutatta magát.

A történelmi Tarvisio – Chiusaforte – Tarvisio oda-vissza szakaszt választottuk kb. 75 km volt a félnapos penzum, a folyóvölgyek mentén. A legnagyobb sebességeket (a férfiak kb 30-40 km/órával tekerték. Kb. 500 m szintkülönbség lehetett, oda lejtmenet – visszafelé végig emelkedő volt – megdolgozott a csapat az esti finom vacsoráért.

Az utunk során szinte mindenkinél csodálatos, extra szuper bringákat láttunk – a legtöbb elektromos rásegítős volt – divatos, színes, elegáns öltözetekkel hozzá.

Belekóstoltunk! A programot kevésnek érezve vonz, visszahív az Alpok látványa és a közösségi tekerés élménye, a különleges Alpok-Adria kerékpárút több 100 km-en kialakított varázslatos útvonala. Az aktív pihenést igen, így lehet elképzelni. Talán lassabban, több napon keresztül – lehet fényképezőgép nélkül.

Bagyinszki Zoltán

Nagybánya – Lendvay Márton színház, a fájdalmas extra…

Erdély - Partium

A soproni extra szépség után egy nagybányai fájdalom következik.
A borzalmasan siralmas állapotú egykori szebb napokat látott Lendvay Márton színházterem – ma!
A korai vasbeton építészetünk egyik legnagyobb értéke (Bálint-Jámbor tervezőpáros, alkotó-művészeink technikai csodája volt 1908-1910.)
A belső udvarok önmagukért beszélnek és várják a leendő szép jövőt. Reménykedjünk.

Bagyinszki Zoltán

Sopron – Tábornok-ház

Határon belül - 93.000 km2

Az épületet napjainkban többféleképpen nevezik a soproniak: Lackner-ház, Generális-ház vagy Tábornok-ház.

Lackner Kristóf eredeti szakmáját tekintve ötvös volt. Később a páduai egyetemen jogi doktorátust szerzett. Igyekezett Sopronban is meghonosítani az európai műveltséget. 1604-ben megalapította a Soproni Tudós Társaságot. Államtudományi munkákat írt és színműírással is foglalkozott. Drámáit helyi diákok adták elő, ezzel megteremtette a soproni színjátszás alapjait. Rézkarcai a XVII. századi Sopront idézik.

Lackner Kristóf gondoskodott először a külvárosok védelméről. Az általa építtetett külső városfalak maradványai ma is láthatóak a 84-es főút városi szakaszán.

Alapítvánnyal gondoskodott idős emberek ápolásáról és a török fogságban lévő soproniak kiváltásáról. A tehetséges soproni diákok külföldi tanulásának támogatásához ösztöndíjat alapított.

A Generális-ház főhomlokzatát Lackner Kristóf idejében alakították ki. A klasszicista erkély később, 1830-ban készült. A ház udvarában egy középkori, városfalhoz épített lakótorony áll.

A ház kapuja felett helyezték el Lackner Kristóf lebontott majorjából való, kőbe faragott jelmondatát: Fiat voluntas tua – Legyen meg a Te akaratod.

Lackner Kristóf gyermektelenül halt meg. Végrendeletében teljes vagyonát Sopronra hagyta.

Később Lackner Kristóf egykori házában szállásolták el Sopron katonai parancsnokait. Ezért nevezik az épületet ma is Tábornok-háznak vagy Generális-háznak.

https://www.sopronikirandulas.hu/sopron/generalis-haz.html

Kisszebeni oltár – Magyar Nemzeti Galéria

Felvidék

A magyar múzeumügy leghosszabb ideig tartó restaurálása ért véget: a kisszebeni főoltárt 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, helyreállításának 1954-ben fogtak hozzá. A 6,6 méter széles főoltár és a két, szintén a kiállításon látható mellékoltár egy tűzvész utáni újjáépítés során készültek a Bártfa és Kassa közt fekvő Kisszebenben, befejezését 1496-ra datálják. A késő gótikus műalkotás bezárt szárnyai a Hiszekegy „képregényszerű” ábrázolását mutatják, ünnepi, azaz kinyitott állapotban pedig Keresztelő Szent János életének állomásai láthatók a főoltár táblaképein.

A főoltár egykor több emelet magas oromzattal rendelkezett, ennek azonban csak romjai maradtak fenn, ezért hitelesen csak az oromzat egy része volt helyreállítható – mondta el az MTI-nek Poszler Györgyi. A remekművet csak a XIX. század második felében fedezte fel a nagy nyilvánosság: a három kisszebeni oltárt – főoltár és a két legimpozánsabb mellékoltár – 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre szállították Budapestre, először az Iparművészeti, majd később a Szépművészeti Múzeumba.

Az 1990-es évek végéig végezték el a szobrok és táblaképek nagy részének restaurálását, de a teljes főoltár felújítása csak most fejeződött be. A hosszan tartó, szakaszokban végzett restaurálás végén került sor az oltár szerkezeti elemeinek összeépítésére, a szükségessé vált acélváz tartó megtervezésére is.

Noha a főoltár több eleme az évszázadok folyamán súlyosan károsodott, számos darab meglepően jó állapotban maradt fenn, ezért a helyreállítás során az eredeti részekhez hasonló aranyozással készítették el a kiegészítéseket. A szárnyas oltár végleges otthona a jövőben a Szépművészeti Múzeum lesz, hiszen ez az épület ad otthont a Magyar Nemzeti Galériával újraegyesült gyűjtemény 19. század előtti részének.

https://welovebudapest.com/cikk/2020/09/28/75-ev-utan-ujra-teljes-pompajaban-lathato-a-kisszebeni-fooltar-az-magyar-nemzeti-galeriaban/

Hangulatos sikátorok, keskeny utcák szép hazánkban

A nagyvilágról

240 éve született Kőrösi Csoma Sándor világhírű keletkutatónk

Erdély - Partium

A  Kőrösön (ma Csomakőrös) március 27-én  született rendkívüli magyar tudós, tudásának komoly alapjait a Nagyenyedi kollégium diákjaként szerezte 1799-1814 között.
1815-ben már, mint tanító szenior még egy évet a Kollégium falai között töltött.
A képsor a Háromszék vármegyében található szülőházat mutatja, az utolsó képek az erdélyi  Nagyenyedi kollégium régi épületrészét ábrázolják.

Bagyinszki Zoltán

 

Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784. március 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.), saját szavaival: Székely-Magyar Erdélyből (“Siculo-Hungarian of Transylvania”), nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója.1904-ben születésének 120. évfordulóján szülőfaluját Csomakőrösre nevezték. 1910-ben sírjánál az Akadémia emléktáblát helyezett el. 1920-ban megalakult – először – a Kőrösi Csoma Sándor Társaság Teleki Pál és Felvinczi Takáts Zoltán kezdeményezésére.

1784. március 27-én szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként megszületett Csoma Sándor. (Egyes források (Szilágyi Ferenc kutatásai) szerint 1787-ben született.) Édesapja Csoma András határőr katona, édesanyja Getse Krisztina. Hat testvéréből három érte meg a felnőttkort: Júlia, Krisztina és Gábor (1788-1850). Április 4-én megkeresztelték.

1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában. 1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákkal pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1815-ben befejezte főiskolai tanulmányait. Elindult Németföldre, Bécsben konzultált Ujfalvy Sándorral, majd egy – valószínűleg – heidelbergi tartózkodás után ment Göttingenbe. 1816 – 1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, Johann Gottfried Eichhorn tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt, olvasott.

Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel, Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”

Forrás: wikipédia

Húsvét 2024. március

Határon belül - 93.000 km2

Tojásíró mester hölgy, népi iparművész munkája – gyertyaviasz segíti a varázslatot. No meg a precíz hozzáértés.
Lakitelekről fotózva – pár éve fotóztam a sorozatképeket.
Még hála Isten a hagyományok élnek Magyarországon.
Húsvétra 2024-ben.

Bagyinszki Zoltán

Húsvéti hagyományok Szentendrén!

Határon belül - 93.000 km2

Virágzó tavaszi körtefa Gyulán

Gyula városa

Városunk legszebb utcája ezekben a napokban a Corvin utca. Meseszép, virágba borult oszlopos körtefák ölelgetnek minket az utcában sétálgatva. Ezek a fák a kertészeti nemesítés egyik csodálatos sikere. Pyrus calleryana” Chanticleer” mondják kínai díszkörtének is. Csodáljuk és vigyázzunk rájuk, hogy minél többen leljük bennük örömünket. Ámulat, séta, exponálás, válogatás: Március 21-22.
A nem a fősodorban lévő gyulai látványosság pár napig kiváló fotótéma is lehet.

Bagyinszki Zoltán és Pomázi Ferenc